2012.06.17

holnapok születnek

születnek a mák
hogy holnappá érjenek
de sose érintjük meg ezeket
mint a mennyország, amifelé lépkedünk
de sose lépünk be annak kapuján
ott a lelkiismeret, ami suttog belül
de sose hallgatjuk meg, csak el
vágyunk tökéletessé válni
de se fogjuk magunkat megtalálni

 

 

2011.07.18

Álom nélküli éjszaka

Éjjel 2óra van. Kopognak az ajtón. Illetve dörömbölnek. Nyissák ki az ajtót! A törvény nevében nyissák ki! Miacsoda, álmodom? A dörömbölés és kiabálás nem marad abba. A törvény nevében nyissák ki az ajtót! Megértem, hogy ez nem álom, ez a valóság. Odavonszolom magam az ajtóhoz. Kinyitom. 3 megtermett rendőr áll velem szemben. Mi tartott ilyen sokáig? Ki tartózkodik a lakásban? Álljon félre, igazolja magát! Igazából csak pislogtam, mert reagálni nem tudtam, nem azért mert összefostam magam a félelelmtől, hanem mert arra gondoltam, hogy ez nem lehet valóság, csak álom. Miről van szó? Gondoltam, hogy átveszem az álmom irányítását. Miért kell nekem ilyenkor kelnem? Egyáltalán mennyi idő van? És kik maguk? Az utolsó kérdés kicsit bizarr volt, de a helyzet megkívánta. És legnagyobb meglepetésemre az egyik rendőr igazolta magát, elővett egy házkutatási parancsot és elmondta, hogy bejelentés érkezett, hogy K.A. körözött bűnöző ezen a címen tartózkodik. Annyira váratlan volt ez a tényközlés, amire nem számítottam, hogy szinte lefagytam. Gondoltam, hogy elkezdenek kiabálni, megütnek párszor a gumibottal, meg ilyenek. Mire feleszméltem, közölték, hogy elnézést a kényelmetlenségért, további jó pihenést. Négy perccel később, már ott se voltak. És én meg meg se kínáltam őket savanyú borral. Az éjszakai csendben csak a szomszédok suttogását lehetett hallani, hogy drogokkal üzletelek. Mindentudók mindenhol élnek.
Harmadnapra, egy hosszú műszakután este kilenckor dörömbölnek az ajtón. A törvény nevében nyissák ki! Mivel pár ismerősömnek elmeséltem a történetet, ezért meg voltam győződve, hogy csak ők szivatnak. Én meg visszakiabáltam, hogy nem nyitom! De a lelkesedés nem múlott el, a dörömbölés olybá erősödött, hogy az ajtó majd kiszakadt a helyéről. Na, mondom, odamegyek és odacsapok. Dühösen feltéptem az ajtót és a vállával az ajtónak feszülő rendőr betódult az ajtón. Más rendőrök voltak ezek, nem ismertem őket. Kapásból elmondták, hogy K.A. szökésben lévő, körözött bűnözőt keresik. Persze, csak nézzenek körül. Kellemesen elcsevegtünk, megkérdeztem, hogy mi lenne, ha nem engedném be őket. Azt mondták, hogy joguk van kényszerítő intézkedésket alkalmazni és ha kell, akkor engem is előállítanak. Kérdeztem, hogy miért pont itt keresik ezt a szerencsétlent. Elmondták, hogy ez a bejelentett lakcíme. Ááá az nem lehet, mert én albérlő vagyok, de a tulajdonost nem így hívják. Mire ők, nem jelentkezett ki és ezért addig ez a lakcíme. Ez azt jelenti, hogy bármikor jöhetnek hozzám házkutatásra? És ha valaki látja, hogy ég a szobában a villany, akkor azt mondják hazajött K.A. kedves barátom? Igen, volt a válasz. Ez klassz. Aznap hajnali négykor jöttek ismét, már ébren voltam, mert munkába készülődtem. A szokásos két erkély átvizsgálása, a szekrények nyitogatása, találkoztunk-e, érintkeztünk-e a bűnözővel kérdések ...
A szomszédok már nem köszöntek és szinte mindennap jött valami lakatos, újabb zárakat felszerelni, mert ezek a szomszédok kikövetkeztették, hogy rabló vagyok és behatolok hozzájuk. Persze, egyik se kérdezte meg, miért járnak hozzám a rendőrök. Volt olyan, hogy a parkolóban találkoztam a rendőrökkel ... 1 évig bírtam, aztán elköltöztem ...

 

 

2010.04.13

Kisváros

nagyon éhes voltam már. arra gondoltam, hogy teljesen mindegy mit, de ennem kell. az első kajáldánál megállok és eszek valami roppant egészségeset. kisvárosban voltam éppen a kisalföldön és egy tesco mellett haladtam el. valami földöntúli erő kezdte tekerni a kormányt a tesco irányába. ott szoktak lenni ilyen gyorskajáldák. és itt is volt. be se kellett menni, mert kinn csalogatott egy gyros-os. nézegetem az étlapot és kiszúrtam egy tálat ... kérdezem is a bácsit (később kiderült, hogy néni) hogy mi van a tálon ... azt mondja: minden! minden? kérdezek vissza kicsit megszeppenve ... minden, igen! erősíti meg az általa adott részletes információkat ... persze ő rögtön látta, nem idevalósi vagyok, dagadó mellekkel, lenéző tekintettel bámult rám és gondolom, azon gondolkodott melyik tanyáról érkezhettem.
jól van, ha harc, hát legyen harc! alma is meg eper is? kérdeztem óvatosan ... látszott rajta, hogy felismerte bennem az igazi ellenfelet ... tekintete elkomorult ... kinézett az étlapra, azt kérdezi: melyikre gondolt? no, ezen én döbbentem le, mert ott volt gyros, meg falafel, pita, meg tál ... erre az alsóra gondoltam - és rámutattam. abban nincs. nem mertem rákérdezni, hogy akkor melyikben van, mert annyira éhes voltam már, hogy visszavonulót fújtam magamnak. dörzsölt, nagyon dörzsölt eladó :) és ekkor láttam valami huncotságot a szeme sarkában. azt mondja nekem: csak tessék leülni, majd kiviszem az asztalhoz. hmmm ... nem, megvárom itt mondom neki. elfordulok aztán beleköp a kajába vagy valami hasonló. szóval, pislogni se pislogtam, csak néztem mit csinál. nem láttam semmi gyanúsat. már ez is gyanús volt :) elkészült a tál, eléggé meg lett pakolva mindennel :) és egyszercsak eltűnt a tányérjaimmal. aztán amikor visszatért, azt mondja nekem: kivittem az asztalhoz a megrendelést. hoppá, csőbe akar húzni ... valaki biztos már eszi a kajámat ... de gondoltam, hogy ebben a melegben iszok is valamit. nézegetem a hűtőt ... kérek egy fél literes almalevet. aztán, amikor elővette, akkor látom, hogy az szénsavas. mondom neki, akkor inkább egy szénsavmentes ásványvizet kérek ... de amikor megláttam, hogy nem magyar ... akkor szóltam neki, hogy inkább nem ... hanem választok mást ... és előállt egy újabb fordulattal, azt mondja nekem: és csípőset kér? mondjuk tudtam, hogy a csípős mártásra gondolt, csak az időzítést nem értettem :) a fülem mellett elengedtem kérdését és kértem egy citrus koktélt, aztán fizettem és mentem kajálni. mindeddig senki se volt a környéken. ahogy leültem, megjelent egy ember bödönnel és ecsettel a kezében. köszönt, meg jó étvágyat kívánt. nekiállok. egyszercsak megáll az előkészítés nélküli padfestéssel és azt mondja nekem: meg se kérdezed, mit csinálok? hmmm ... nem, mert éppen ebédelek. de azonnal meg is kapom a választ: lefestem a padokat, de azt nem mondom meg ki vagyok, leonardo vagy hitler. mondjuk ránézésre van gogh-ra tippeltem volna, de ezt nem mondtam meg neki, hanem csak annyit mondtam jó munkát! és ekkor jöttek emberek valahonnan ... köszöntek a festőnek, hogy szia lacika! mit festesz? és mivel jól nevelt volt mind, nekem meg annyit mondtak, hogy jó étvágyat! de vagy százan ... és ott álltak körülöttem, meg lacika körül és hol azt nézték, hogy eszek, hol azt, lacika hogyan fest. azt mondja az egyik: nagyon finom a gyros. a városban itt a legfinomabb, nem akartam neki mondani, hogy 30km-es körzetben nem láttam másik gyros-ost, mert széttéptek volna. aztán egyszercsak, eltűntek. jött egy pár a gyerekükkel. leültek a másik asztalhoz. lacika nekik is elmondta, hogy nem fogja elárulni ő leonardo, vagy hitler. aztán elmentek rendelni, közben köszöntek és jó étvágyat kívántak. visszafelejövet megkérdezték, hogy ízlik-e, mert itt a legfinomabb ... és műszakváltás lehetett a tescoban, mert jöttek ki a lányok és kérdezték lacikától, mit csinál, meg nekem jó étvágyat kívántak ... befejeztem ... végre alkalmam volt lacika munkásságát megtekinteni. hmmm. így ránézésre, hetek óta ezzel foglalkozhat és még nem sikerült ráérezni a festés ízére :)
visszavittem a tányérokat. azt mondja mari bácsi: finom volt. nem kérdezte, hanem mondta. és közben nézte a tányéron az otthagyott paradicsom szeleteket és láttam, ahogy könnybe lábadt a szeme ... szerintem megromlott a paradicsom és a krumpli meg nagyon száraz és csupa olaj ... mondtam egyszuszra és már menekültem is. óvatosan visszapillantottam és láttam, hogy a bódéban lemerevedve áll ott mari néni ... de én padlógázzal indultam ... a visszapillantó tükörben még láttam lacikát integetni ecsettel a kezében ...

 

 

2023.03.18

Erdei történet

Az ébredő erdő friss lehelletében lépkedve vettem észre azt a neszt. Egyedül botorkáltam a fák között, így a tőlem távolabbi hangokat is figyeltem. Hallottam és láttam, ahogy a madárkák ugrándoznak a gallyak között, a száraz avarban, ahogy ágról ágra, törzsről törzsre játékosan szállnak és incselkednek egymással. Minden jel arra mutatott, hogy a békés világba megérkezik a tavasz, hiszen a természet meg akarja tölteni új életekkel ezt a teret. Megint hallottam azt a neszt. Sejtettem, hogy valami nagyobb állat, ami próbál rejtőzködni az ember elöl, nehogy préda legyen. Megálltam, óvatosan körbenéztem. A szürke barna rengetegben nehezen lehet észrevenni a szarvast, az őzet is, csak akkor fogjuk fel, hogy pár méterre van, amikor megmozdul és már ugrándozik is elfele. Mozulatlanul álltam és vártam. Melyikünk unja meg előbb a tétlenséget? Percekig nem történt semmi. Túrabotommal megcsapkodtam egy ágat, hátha előcsalogatom vagy menekülésre késztetem a vadat. De nem történt semmi. Így elindultam egy magaslat felé, talán ha onnan körbepillantok és kiderül képzelődöm vagy csak vágyom arra, hogy legyen itt valami, esetleg megpillantom a hangok okozóját. És ahogy erőlködöm felfelé a hegyen, az ösvényen egyszercsak az avarból felemelkedik egy kutya. És rádöbbentem, hogy ez bizony nem kutya, hanem egy farkas. Támadásra kész állapotban figyelt, szürke szemeit nem vette le rólam. Most értettem meg, mit jelent az, hogy farkas szemet nézni. A farkas nem vette le a szemét rólam, mert kíváncsi volt, lehetek-e az áldozata, vagy ő lehet-e az én áldozatom. Mit tagadjam, ugyanezen gondolkodtam én is. Induljak el felé és kergessem el? Vagy forduljak meg, térjek ki másik irányba, ezzel jelezve, hogy békések a szándékaim? De mi van, ha menekülésnek veszi és ezt kihasználva akar támadni? Szóval, farkasszemet néztünk. Nagyon vékony volt, hosszúkás, beesett teste arra utalt, hogy ritkán eszik. Ez miatt kicsit elkezdtem borzongani, reméltem nem engem nézett ki utolsó esélyének. Atyaég, mit tegyek? Bevillant egy ötlet. A telefonomon vannak metal zenék, mi lenne ha lejátszanék neki valamit, teszem azt Rammstein-t. Hmmm. De mi van, ha pont azzal dühítem fel? Mert azt támadásnak ítéli meg és hogy megelőzze a bajt, rámtámad. Ahogy keresgéltem a zenék között találtam egy könyvtárat, amiben szarvasbőgés hangok voltak. Hohohohó! Ez az! Megkockáztatom! Telefon hangerejét maximumra tekertem és elindítottam egy 2 perces felvételt. Először én is majdnem összecsináltam magam, amikor az a mély bőgés felhangzott. A farkas először előre ugrott, aztán pedig megfordult és oldalazva arrébb ment. A felvételen nem folyamatos volt a bőgés, hanem időnként felhangzott az a félelmetes búgó hang. És ilyenkor a farkas szaladt kicsit, majd visszanézett. Valószínű nem tudta párosítani az embert és a szarvasbőgést. Ám ő ezzel a technikával egyre messzebb került tőlem. A fényképezőgép ott lógott az oldalamon, de eszembe se jutott lefotózni a farkaskomát, így csak ebben történetben tudtam megörökíteni. A botomat erősebben szorítva folytattam utamat a békés, tavaszias nyugalomban ...

 

 

 

2022.08.15

Élet a parkolóban

Valamelyik nyűgös napomon, befordultam a komlói Penny parkolóba. Ahogy láttam, három autó is fittyet hányt a feljelölésekre és mind szépen a jelölések közé állt. Bosszankodtam, milyen nemtörődömök az emberek. Ahogy kiszálltam az autóból, egy feltehetően nyugdíjas örökmorgó, örökelégedetlenkedő tipikus bunkó mellettem már mondta is a magáét, hogy mit képzelek én, hogy lehet így beállni? 20 másodpercig némán hallgattam, csak abbahagyja. De vesztére nem tette. Ennyit bírtam. És az üzemanyaghiány, a fák kivágása, a pedagógus hiány stb. miatti depresszióm elnyomta az angyali lényemet. Éreztem, hogy elhagyom a testem és fentről hallgattam azt a szitkozódó, állattá változó ismeretlen lényt, aki próbálja elmagyarázni, hogy feljelölt csíkok azt jelentik, hogy azok közé kell állni az autóval és nem az autó közepe alatt kell lennie a csíknak.

Így utólag belegondolva, szerintem azóta se érti az öreg, mi volt az én álláspontom ...

 

 

2016. november 4.

Istennek köszönet

köszönök

a fának, a fűnek, a mának a műnek

az álnak, a fülnek, az állnak, az ülnek

a földnek, az égnek, a víznek, a tűznek

a nyárnak, a télnek, a vénnek, a szűznek

a mának, a mostnak, a szarnak, a fosnak

a szónak, a hangnak, a versnek, a dalnak

a lánynak, a srácnak, a'nyádnak, a'pádnak

a jónak, a rossznak, az újnak, az ónak

a sebnek, a vérnek, a testnek, a lél'nek

a márnak, a mégnek, a fénynek, az éjnek

a szemnek, a szájnak, a vérnek, a nyálnak

a szívnek, a lángnak, az érnek, a májnak

a versnek, a csóknak, a sörnek, a bornak

a sejtnek, a kórnak, a körnek, a kornak

a tenek, az énnek, a percnek, a térnek

az űrnek, az égnek, a színnek, a mélynek

a hegynek, a völgynek, az úrnak, a hölgynek

az egynek, a többnek, a gáznak, a gőznek

a cseppnek, a könnynek, a lapnak a könyvnek

a csendnek, a zajnak, a rendnek, a bajnak

az íznek, a szagnak, a képnek, a hangnak

a falnak, a háznak, a kőnek, a váznak

a kéznek, a lábnak, a hasnak, a hátnak

a napnak, a hétnek, a hónak, az évnek

az útnak, a sárnak, a kulcsnak, a zárnak

 

 

Oldal: Iroda lom kötetlenül
Csór Zsolti első honlapja - © 2008 - 2024 - csorzsolt.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat